A történet
A Wonib Pune-ban indult, egy kis marketingcsapatban, amely egyszerre két márkát gondozott: egy húsz éve ügyfeleket kiszolgáló telekommunikációs szoftvercéget és egy fiatal MI-terméket, egészen saját hanggal. Együtt fő képek kellettek nekik minden cikkhez, posztok minden platformra, prezentációk minden megbeszélésre, adatlapok, hirdetések, olykor egy-egy videó. Havonta több száz darab, két márkának, amelyeket soha nem szabad összetéveszteni.
Az akkori MI-eszközök bármelyiket elkészítették másodpercek alatt. Egyik sem volt az övék. A kék közel járt, de nem az volt. A betűtípus csak rokona volt az igazinak. A szöveg olyan szavakhoz nyúlt, amelyeket a márka sosem mondana. Minden darab visszajött egy második körre, aztán egy harmadikra, és a csapat napjai azzal teltek, hogy olyan munkát ellenőrzött, amelynek az ellenőrzését nem kérte.
A csapat ezért egyszer, alaposan leírta a márkát: a színeket a szerepükkel, a betűtípusokat, a fotók megvilágítását, a mondatok felépítését, a szavakat, amelyek sosem fordulnak elő. Aztán épített egy eszközt, amely ezt a leírást elolvassa, mielőtt bármit készítene, és a saját munkáját hozzá méri, mielőtt bárki más látná. A második kör eltűnt. Az ellenőrök újra marketingesek lettek.
Ez az eszköz a Wonib. A név a nibből, vagyis a tollhegyből ered, a toll azon részéből, amely a nyomot hagyja: a Wonib végzi a precíz, szakértelmet kívánó részt, a márka kézírásával, sosem a sajátjával. Ma bármelyik márkával dolgozik, amelyet megad neki, egy weboldalból vagy arculati kézikönyvből, több mint 40 nyelven, egy embernek vagy egy egész csapatnak, Indiában és mindenhol máshol.
